Zsámbok
Száz évvel ezelőtt a korabeli sajtó szenzációs hírként közölte, hogy eltűnt a „számgép” feltalálója dr. Ében –Káplár Mihály volt zsámboki, majd nagykőrösi római kath. Plébános. Különleges személye, működése kiváltotta a kortársai elismerését –és irigységét is. Életrajzi adatai szerint 1842-ben született a pestmegyei Fóton ahol elemi iskolában tanult. A Középiskoláit Pesten, Nagyszombatban, a teológiát Rómában végezte, ahol a filozófia és teológia doktorává avatták. Az 1880-as években több plébánián szolgált, majd 1986-tól Zsámbok község esperes-plébánosaként működött 1905-ig. Ezalatt a 10 év alatt igen sokat tett a község gazdasági, erkölcsi és kulturális felemelkedése érdekében. Igazsága tudatában konokul vállalta a küzdelmet a gáncsoskodókkal. Korát meghaladó reformtörekvéseit, szervezőmunkáját a liberális értelmiségiek lelkesen üdvözölték, mások viszont gyanakvással fogadták. Sikerei csak növelték irigyei számát, kemény fellépése és teológiai jellegű elképzelései pedig fettesei rosszallását is kiváltották. A községben megszervezte az olvasó egyletet, a katolikus kört, a hitelszövetkezetet, a gazdakört. Sokan nehezményezték, hogy pl. az eredményes szövetkezés eszméjét még a templomban is emlegette és ajánlotta.
-„Majd ha a Miatyánkból kimarad a mindennapi kenyerünket való ima, én sem beszélek róla a szószéken – válaszolta bírálatokra.
Emellett rendbe hozta a rongyos állapotban lévő egyházi intézményeket is. Iskola is ezek közé tartozott, amelynek három termében elhasznált kocsmai bútorzat volt. Sikerült megvásárolnia a közkedvelt községi kocsmát ahol új tantermeket alakított ki. Nevét országosan is ismertté tette az iskolások számára alkotott „számgépe”. Találmányát az 1986. évi millenniumi kiállításon is bemutatta, ahol egyúttal azt is kijelentette, hogy „a jövő évezred egyetlen számtanszere ez a számgép, mellyel kész vagyok Budapesten bármely számgép ellen versenyelőadást tartani.”
Gépét többek közt Miskolcon Szegeden, Lippán is bemutatta. Ez utóbbiról így emlékezett meg a Délmagyarországi Tanítóegyesület 1899. évi jegyzőkönyve.
„A számtantanításnak eme legfontosabb új könnyen kezelhető, s valamennyi hasonló számoló gépet túlszárnyaló eszközét maga az érdemes feltaláló mutatta be, kinek vonzó előadását mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatta a nagygyűlés amely az orosz számológép helyett az Ében-félét javasolja az iskoláknak.
A számológépet bemutatták az Országos Tanszermúzeumban 1904. júliusában. Erről így számolt be a korabeli sajtó:
„Zsámbok község tudós plébánosa dr. Ében Mihály az általa feltalált számológépet bemutatta és azon gyakorlati előadást tartott Budapesten… A zsámboki iskolából két tanuló
leányka, Szádezcki Micike és Szalai Erzsike voltak a felelők akik mind az új számítógép kezelésével, mind a fejszámolással oly meglepő eredményeket mutattak be, amely ámulatba ejtette hallgatóságot… tapsvihar jutalmazta a zseniális plébánost korszakalkotó művének bemutatásáért.”
A számtantanítás reformjaként méltatta az új „váltómódszert a pedagógiai szaksajtó is. A szaklapokban megjelentek a gép rajzával illusztrált hirdetések is: Az Ében féle számtanrendszer gyűjtemény részei: - a helyrendszerű váltószámgép, a váltókerék által zárt láncon át forgatható óra, méterrúd színes oldalakkal, mértékbeosztásokkal, űr- és súlymértékek. A készlet ára 40 Korona. Az országos elismeréssel szemben az egyházi partnerek kezdettől fogva ellenségesen fogadták a számítógépes plébánost. Időközben meggyűlt a baja a plébánosnak a helyi iskolaszék tagjaival és annak világi elnökével, Beniczki Ádám földbirtokossal, akik az állami tantervvel szemben tiltakoztak a kézimunka oktatását végző női pedagógus alkalmazása ellen és a plébános elhelyezését kérték. Máig tisztázatlan egyházi főnökével, a váci püspökkel való konfliktusa is a „Remény Vallása” téziseinek publikálása miatt (Ez máig „zárolt téma”). Végül a püspök áthelyezte 1905 nyarán a nagykőrösi plébániára. A távozó pap több tucat könyvet ajándékozott a zsámboki egyházközségnek. Az átadási leltárban 350 könyvet jegyeztek, köztük több XVIII. Századi értékes kiadványt. Ezeken kívül itt hagyta a párizsi világkiállításról hozott négy darab értékes faszobrot is.
Nagykőrösi éveiről sajnos mindössze azt a tájékoztatást kaptuk, hogy:
„… a jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy dr. Ében Mihály monomániásan túlértékelte találmányát, a számítógépet, elméje megzavarodott és hitében is meghasonlott.”
Életének tragikus végével kapcsolatban egyes források tudni vélik, hogy a plébános találmányát 10 ezer Koronáért eladta a svájci kormánynak. Emellé még összeszedte kintlévő adósságait és kb. 20-30 ezer Koronával utazott el a nagykőrösi parochiáról. A lapok megírták, hogy holtestét 8 hónap múlva halászták ki a Dunából. Halálát egyesek öngyilkossággal, mások rablógyilkossággal magyarázták. Sajnos tény, hogy ennek a nagyszerű embernek kiváló számítógépét ma már a pedagógiai eszközökkel foglalkozó szakemberek sem ismerik. Hiába dicsérte a korabeli szakmai közvélemény, találmánya mégsem vált általánossá, helyette évtizedekig továbbra is az egyszerű „orosz számológép” állt az osztálytermekben.
A mai „internet-világ” persze messze meghaladja az egykori mechanikai eszközöket, de azért legalább „kegyeletből” illő lenne megépíteni legalább a tanszermúzum részére egy Ében-féle „számgépet” is – és megőrizni az alkotó dr. Ében Mihály emlékét…