Földrajzi fekvés

Település földrajza

Zsámbok az Alföld és az Északi-Középhegység találkozásánál fekszik, a Galga és a Tápió folyók közt 138 méteres tengerszint feletti magasságon. Zsámbok a az északi szélesség 47°32´-47°34´ között, és a keleti hosszúság 19°36´-19°38´ között terül el. Hat település országútjai futnak itt össze: Vácszentlászló, Tura, Jászfényszaru, Tóalmás, Kóka és Dány. A község északi szélén húzódik a Barátság kőolajvezeték.
 

Zsámbok bár központi fekvésű de több szempontból is peremvidék, határterület:

• itt találkozik Magyarország két nagytája (Északi-Középhegység és az Alföld)
• itt van a hármas megyehatár: Pest, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok
• néprajzi szempontból is határterület, mivel Zsámboktól ÉNY-ra szlovák, DK-re viszont színmagyar falvak találhatóak
• egyedülálló palóc szigetet képez Zsámbok népviseletével, és tájszólásával is, amelyhez hasonlóval csak a nógrádi területeken találkozhatunk

A Hatvani sík nevű kistájba sorolható. A Zagyva medence nyugati sávjához tartozik, ahol a tízmillió évvel ezelőtti földmozgások következtében a Zagyva és a Tápió gyakran változtatta medrét.
 

Egykor a pannon-tenger ezen a területen vált beltóvá, a lerakódott üledék a törésvonalak mentén megsüllyedt, máshol kiemelkedett. A lesüllyedt területek száraz medencékké váltak, majd a pliocénben puszták alakultak ki. Ezután indult meg a területen a löszképződés. A hatvani kistáj domborzata teraszos hordalékkúp síkság, amelynek NY-i széle a valkói határnál alacsony dombos-lejtős terület, DK-i része pedig Tóalmásnál az Alföldbe simul.
 

A több száz m vastag agyagos, homokos pannon rétegeket 20-25 km szélességben a Zagyva és a Galga hordalékkúpja fedi.
 

A talaj a magasabb térszíneken löszös, és barna erdőtalaj. A község határában a löszön képződött barnaföld igen termékeny, jó szántóföld. A Galga és a Hajta öntésterületein szürke és agyagos talajok alakultak ki, helyenként szikes legelőkkel váltakozva.
 

A kistáji éghajlat mérsékelten száraz-meleg. Az évi napfénytartam 1800 óra/év, az évi középhőmérséklet 10°C. A fagymentes időszak április 15-től október 15-ig tart. A leggyakoribb szélirány az ÉNY-i.
 

Az évi csapadékmennyiség 550 mm körül mozog éves szinten. Az év legcsapadékosabb időszaka május, június és július, a legszárazabb időszak pedig decembertől márciusig tart.
 

A település egyetlen vízfolyása a Hajta patak, amely a Tápióba ömlik. A Hajta mocsaras völgyét szabályozták a Valkó alatt megépített víztározóval.
 

A község magaslaton fekszik, ezért árvízveszély nem fenyegeti, bár 1963-ban egy felhőszakadás következtében sokszorosára duzzadt a Hajta, és az elbeszélések szerint a kertek végét mosta.
 

2000-ben a tavaszi árvizek idején itt is gondot okozott a belvíz és a magas talajvízszint, ezért újra kiásták a község területén végighúzódó vízelvezető árkot, amit az emberek évekkel ezelőtt betemettek, hogy telküket megnöveljék.
 

Ebben a térségben jelentős szerepük van a hévforrásoknak. A régi hőforrásokra utal Galgahévíz és Hévízgyörk neve. A környéken történt mélyfúrások során feltört melegvizek hőfoka Turán 95°C, Tóalmáson 45°C, Hatvanban pedig 40°C.
 

Növényzetét is a földrajzi peremjelleg határozza meg. Az alföldi flóravidék északi határán legjellegzetesebb erdőtársulások a tölgy-, kőris szil ligeterdők voltak, amelyek később kiegészültek a telepített akácosokkal illetve gyümölcs-, és szőlőültetvényekkel.
 

A megművelt területeken régi hagyományai vannak a gabonatermesztésnek és a különféle zöldségkultúráknak, amelyek terén az 1960-as évektől kezdve a nagyüzemi parcellákon és háztáji kertekben egyaránt országos hírűvé vált községünk. Egyes szakirodalmak ma is -fóliavárosként- emlegetik Zsámbokot. A község lakosságának nagy része ma is foglalkozik zöldségtermesztéssel, akár munka mellett is. Árujukat budapesti piacokra hordják vagy kereskedőknek adják el helyben.