Hírek

Elérhetőségek

Zsámbokért emlékérem

Eddig emlékéremben részesültek névsora
HATÁROZATSZÁM KITÜNTETÉST KAPTA KIADÁS ÉVE
27/1988. (XII.23.) Györe Béláné 1998
25/1989. (XII.15.) Lapu Istvánné 1989.
9/1992. (I.27.) Szabó István 1992.
81/2000. (IX.12.) Dr.Tóth József 2000.
74/2010. (VIII.05.) Soós Józsefné 2010.
78/2017. (VII.18.) Dr.Patay Istvánné 2017

 

Dr.Patay Istvánné

Dr Patay Istvánné Erzsike Zsámbokon a Nagydiófa utcában 27 évvel ezelőtt megvásárolt férjével közösen egy kis parasztházat, mert Zsámbok hagyományőrzése, a régi paraszti kultúra jelenléte nagyon megtetszett. Az évek folyamán az összegyűjtögetett tárgyak alapján és az eredeti állapotnak megfelelő helyreállításnak köszönhetően sikerült elérni a majdnem hogy Tájház jellegű kialakítással, berendezéssel, hogy a Műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította az épületet. A helyi mesteremberek szakértelmével felújított épületet egyre nagyobb örömmel szépítették és tették közkinccsé az érdeklődők előtt. Nyáron szinte minden nap eljöttek a házhoz, gondozni a virágokat, a kertet, gyümölcsöst és boldogság töltötte el őket, amikor unokáik a kis házat felfedezték.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Népi Építészeti Szakbizottság pályázat útján a Zsámboki ingatlant Múltját őrző ház elismerésben részesítette. 

Erzsike úgy érezte, hogy az itteni emberek szeretete, érdeklődése is erőt adott ahhoz, hogy szívvel-lélekkel, szenvedéllyel kövessen el mindent annak érdekében, hogy az utókornak is megmaradhasson a ház. Egész életében elkötelezettséget érzett a népi építészeti kultúra megőrzése iránt és büszkeséggel töltötte el, hogy a faluban lévő Lapu Istvánné Tájházhoz hasonlóan az önkormányzat a Nagydiófa utca 33. sz alatti ingatlanát a község látnivalóinak sorában hirdette, bevonta helyszínként a hagyományőrző rendezvényeinek szervezésekor.

   Dr. Patay Istvánné hagyományőrző munkájáért, a műemlékvédelem érdekében végzett tevékenységéért Zsámbok község Önkormányzata elismeréssel adózik. Nagy szeretetettel köszönjük nagyvonalú döntését, amelyben a Nagydiófa utca 33. sz alatti műemlék épületet Önkormányzatunk részére ajándékozta.

Zsámbok község önkormányzata számára fontos a település értékeinek felkutatása, megőrzése, és a Nagydiófa utca 33. sz ingatlan jövő nemzedék számára megőrzendő értékmentése céljából örömmel fogadta el az ajándékot.

Bíró Mihály plébános:

1920-ban született Cegléden, pontosabban a várostól öt kilométerre lévő tanyán. Nagycsaládban nőtt fel, öten voltak testvérek. Szülei nagyon vallásos emberek voltak (testvérei közül a zsámbokiak által is ismert „Ali bácsi” kisegítő testvér volt a verbitáknál). A gimnázium 4 osztályát Cegléden járta, a másik négyet Kőszegen a bencés gimnáziumban. Ekkor már az Isteni Ige Missziós Társaság, ismertebb nevén a verbiták tagja volt a papszentelésig. A gimnázium befejezése után a verbiták szemináriumába tanult Kőszegen, a világháborút 

Szombathelyen vészelte át, majd három évig Ausztriába került. Az utolsó évet a váci egyházmegyében fejezte be, de közben tanult Szegeden is egy rövid ideig, Vácott egy félévig katekitát tanult, majd letette a szükséges vizsgát. 1948. február 1-én szentelte pappá dr. Pétery József váci megyéspüspök úr szülővárosában Cegléden. Február 2-án tartotta az első miséjét, majd Pécelre helyezték, 8 hónap elteltével Pestlőrincre került, onnét Jászkarajenőre, ahol másfél évet volt. Nyolc tanyasi iskolában tanított hittant, a nagy területet kerékpárral járta be. Innen Csanytelekre került, majd onnan Kunszentmiklósra (ezek igen hányatott évek voltak a papi életében…ezen időszakban még édesanyját sem látogathatta meg.) Másfél év után Tápiószelei és a környéki tanyasi iskolákban lévő hitoktatás volt a feladata. Ez a káplánság tartott 3 évig. Ezután Dunavecsére került önálló papnak, majd 1964-től Tiszaalpáron hirdette Isten Igéjét, majd Boldog következett. 1974-ben jött Zsámbokra. Amikor idekerült a templom igen elhanyagolt állapotban volt. Itt léte alatt kívül-belül felújítatta, amely nagyon sok munkával járt. A közös összefogással; a hívek, önkormányzat, helyi szövetkezet önzetlen adományából sikerült a templomot helyrehozni. A hittan oktatása is a szívügye volt. A gyerekek hitéleti nevelését „nem adta ki a kezéből” szinte az utolsó pillanatig (pedig a Zsáboki szolgálat utolsó éveiben már nem volt fiatal). Az akkori gyerekek nagyon sokat köszönhettek neki. Kérte nyugdíjazását és Turára ment kisegítő lelkészként szolgálni. Jelenleg a verőcemarosi Migazzi Katolikus Szeretetotthon lakója, több idős pap illetve szerzetesnővérrel, apácával. Gyémántmiséjét áldozópap pappá szentelésének 60. évfordulóján az utolsó szolgálati helyén (ahol kisegítő lelkészként, mint nyugdíjas dolgozott több mint 7 évet) Turán tartotta: 2008. Február 3-án ahol a szentbeszédet Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök mondta.